Mikor menjek először orvoshoz, ha pozitív a teszt?

2018 október

Nem szaladok ennyire előre, hiszen még csak ott tartottam, hogy a múlt hónapban később kezdtünk hozzá a családalapításnak. Októberben nem lazsáltunk, megragadtuk az alkalmakat. 😉

November 3-án, 4-én kellett megjönnie. Volna. Egy-két nap késés néha adódott, így még nem is gondoltam, hogy “valami más” van a dologban. A menses előtti egy hétben teljesen olyan tüneteim voltak, mint akinek meg fog jönni. Az utolsó napon még pont ugyanolyan nyűgös is voltam, mint szoktam lenni. Álmatlan voltam, rengeteget jártam a wc-re, még egy kicsi légszomjam is volt és az elmaradhatatlan mellfeszülés sem kímélt. Az első tesztet november 5-én csináltam meg, negatív lett. Lehet, hogy azért késik, mert az agyam játszik velem? Továbbra sem jött meg, így 7-én csináltam még egy tesztet, ami viszont pozitív lett. Olyan boldogság öntött el, alig bírtam elmondani páromnak, de aztán együtt nevettünk. 

Következő hétre terveztem orvoshoz menni. Sok mindent olvastam erről is, de én úgy gondoltam, hogy nem tudok tovább várni, na meg elmúltam 35, én mindenképpen szeretnék megerősítést. A következő héten, ha a naptár szerinti ciklust nézzük már 6 hetes lettem volna úgy is. Orvos előtti napon azért csináltam még egy tesztet, ami szinte csak beleért a löttybe, már is mutatta a két vonalat. Tünetem még nem sok volt, fáradékonyabb lettem és időnként feszült a méhem, a mellfeszülés megmaradt.

Első vizsgálatom az orvosnál

Nem szeretek orvoshoz járni, szóval nekem most bele kell majd ebbe rázódnom, de a doki nagyon normális volt, az első kérdése pedig, hogy itt van-e a kedvesem, jöjjön be. Bejött és én felfeküdtem a hasi ultrahangos vizsgálóágyra. Ők pedig keresték a pici új életet. Már feltette a nőgyógyász a következő kérdést, hogy biztos pozitív lett-e az a teszt, amikor nagy nehezen megtalálta. Ekkor mindössze 2-3 hetesnek saccolta, 5 mm volt. Ezen meglepődtem egy kicsit, de mondta az orvos, hogy nem valószínű, hogy félidőben fogant. Kérte, hogy következő hétfőn jöjjünk terhesgondozásra, és csinál még egy ultrahangot. 

Így hát következő hétfőn megint ott voltunk a rendelőben és izgatottan vártuk a fejleményeket. Bementünk, szintén hasi ultrahang, ekkor már könnyen meg lett a kismanónk, aki közben 12 mm-esre nőtt, ezért a kora 5 hetesre lett módosítva. Mindig mondja doktor úr, hogy ezen még majd finomítunk.

Hallottam, hogy kevés helyen engedik be “apát” a vizsgálatra és azt is, hogy az első vizsgálatok hüvelyi úton történnek, nálunk nem így volt. 

Ekkor elmondtuk a család egy részének, már csak a tapasztalatgyűjtés miatt is, a rokonoknál már több gyerek is van. A legifjabb idén augusztusban látta meg a napvilágot.

Néhány napra rá kerestem fel a védőnőt, akitől nagyon sok információt kaptam egyszerre, sokat segített. 

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra nagyon furcsa volt elsőre kimondani, hogy gyermekem lesz. Ízlelgettem, hogy mit mondjak. Várandós vagyok? Terhes? Anya leszek? Babát várok? Még nem döntöttem el, talán az utóbbi a legszimpatikusabb számomra.

Következő héten figyeltem magam, s észrevettem egy pici folyást, aminek barnás széle volt, s erről olyan sokat olvastam, hogy gyorsan írtam a védőnőnek, hogy mi tévő legyek. Azt mondta nem kell megijedni, de azért menjek el a nőgyógyihoz. 

Tehát én megint ott ültem hétfőn (egy héttel később) a rendelőben újabb vizsgálatra várva. Az ultrahangon látszott, hogy szépen fejlődik, minden rendben, sőt szívhangot is hallottam. Amikor meghallottam boldogsághormonok hada öntött el, szóval nevetnem kellett. (Van ez a nevetés nálam, amit nem tudok szabályozni, csak úgy jön, szívből). A nevetéstől viszont nem tudtam sokáig hallgatni a szívverést, mert az ultrahang feje csak az én rázkódásomat mutatta.

Kaptam Rutascorbint, Progeszteront. Lehet, hogy túlaggódom ezt a dolgot, de én sokkal nyugodtabb vagyok, hogy tudom rendben mennek a dolgok. Szerintem, ha úgy érzed valami nem stimmel, ne a neten kezdj el keresgélni, inkább menj e orvoshoz. Nem fog kinevetni. 🙂