Kismamás csoportok tagjaként, sajnos sokszor olvasom, hogy 8-10-12 hetesen elmegy a baba, nem él, nem fejlődik. Ilyenkor mindig szomorú leszek és kívánom, hogy hamar újra összejöjjön a pici. Sokszor nem is derül ki mi az oka, hogy nem éli túl a magzat. Azzal vigasztalják a kismamákat, hogy valószínűleg úgyis beteg lett volna vagy, hogy így kellett lennie…ez nyilván sovány vigasz, de tény, hogy nem szabad feladni, fel kell dolgozni, és újra megpróbálni.
Nem szeretem szomorú dolgokkal indítani a bejegyzést, de erről mindenképpen szerettem volna írni néhány sort. Nem szabad általánosítani, hogy ha másnak így volt neked is igy lesz. Fő a pozitív gondolkodás és az óvatosság. A vedőnőm is mindig azt mondja, csak pozitívan gondolkodjak!
Az óvatosság alatt azt értem, hogy ha bármi szokatlant észlelsz magadon, bátran fordulj orvoshoz. Sokan írják, hogy kineveti őket az orvos, de inkább nevessen, minthogy nagy baj legyen. Én egy kicsi barnázással is szaladtam dokihoz, amikor pedig a 15. héten erősebb görcseim voltak és egy rózsaszín csík fogadott, akkor pedig az ügyeletre is elmentem. Mindenki segítőkész volt, én pedig megnyugodtam.
j
Barnázásra progeszteron pótlást kaptam meg Rutascorbint, a görcsökre magnéziumot javasoltak, mind a kettő segített.
Az első 12 hét szépségei közé tartoznak még a rosszullétek, az émelygés, fáradékonyság, mellfeszülés. Ki hogy éli meg. Én azt hiszem a szerencsésebb kismama vagyok, csak hányingerem volt, szagundorom, ételundorom. Ja meg a pisilés, éjszakai forgolódás és fáradékonyság. Viszont nem múlt el a 12. héten, kicsit enyhült, hogy aztán újra visszatérjen. Kb. a 17. hét környékén szünt meg, akkora a puffadás is lement a hasamról, jól megijesztve ezzel, hogy jézusom eltűnt a hasam, hol a gyerek?! Ott van ő, csak most már másképp helyezkedik, s még kényelmesen elfér.
Az első babás anyukák aggódnak a legjobban, ami persze nem is csoda, én is is paramami vagyok. Az egyik, hogy kb. hat hetes embriónál már van szívhang. Általánosságban. De mint minden, ez is mindenkinél más, még nem kell a legrosszabbra gondolni, ha nem hall a doki. Azt is látom, hogy sokan kérdezik, hogy kinek mekkora a baba, de szerintem ez az összehasonlítgatás csak újabb aggódásra adhat okot. Az elején még amúgy is csak saccolják a baba korát, bármikor behozhatja a “lemaradást”. Különböző oldalakon különféle méreteket írnak a hetekhez, ezekkel légy szkeptikus, ha baj lenne az orvosod úgyis szól.
Fizikai munkát végzőket szoktak óvatosságra inteni, de azt is mondják, hogy akiknek hozzászokott a szervezetük, azok bírják. Nekem az a tapasztalatom, hogy amit bírok csinálom, de amikor érzem, hogy elég, akkor megállok. Például nehéz dolgot nem tudok cipelni. Hamarabb elfáradok felfelé menve vagy lépcsőt mászva. Nem baj, nem erőltetem.
Még egy kedvenc kérdés, a kinek mekkora a hasa, mennyit hízott. Aztán jönnek szépen a fotók, s te megijedsz, mert ahhoz képest te kevesebbet/többet híztál. Szerintem ez nagyon egyénfüggő. Az én hasam 12.hétre viszonylag kerek lett, de mint utólag kiderült az csak puffadás, a 17-18. hét körülre eltűnt.
A legkomolyabb bajok a különféle vérzesek, amiket hematoma vagy érelpattanás is okozhat, ezekkel azonnal fordulj orvoshoz, minél előbb kiderül, annál nagyobb a valószínűsége, hogy tudnak segíteni.
Számtalan kérdés, ami megfordul a leendő anyukák fejében…próbálj meg keveset stresszelni, egy picit jobban odafigyelni, de úgy megélni, hogy egy csoda születik és ez nem egy betegség!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: